A nyirkai jóslat
Hét rábaközi táltos, bácsa, tudó ember megidézte a 40-es évek végén Lápkumánja táltos szellemét, hogy miképpen alakul a jövő. Döbbenetes módon elővetítették a világ, s hazánk történéseit, s ráismerünk azokra a vezetőkre, akik idáig vitték az országot. Rákositól Gyurcsányon át Orbán Viktorig láttak előre mindenkit, jeleztek kínt, keservet, de a mostanra vonatkoztatva a sok-sok nehézség, vész és probléma után felvillantották az ígéretesnek tűnő jövőt.
A Duna két partján vérben úszik a hulló lomb,
És ösvények tapostatnak a hanyatló nap palástján.
Nevet kiáltanak. A nevén szólított Öreg tétovázik,
De vállalja sorsát.
Ifjak ragadnak fegyvert, nők és férfiak egyaránt.
Közel a győzelem
Ekkor megelevenednek az árnyékok.
Az igaz harcosnak kedvét szegik
Az ügyet nyugattól- keletig elárulják.
Szerencsés, ki időben kereket oldhat.
Nagy az érvágás!
A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot,
És a Vasmacskák Városának fattyát teszik meg helytartónak.
Ő megöleti a Tétovázó Öreget.
Az ifjúságon bosszút áll.
Sokáig uralkodik, és rontja a nemzetet.
Jutalmazzák az elvtelenséget, mindent pénzben mérnek.
A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.
A gyerek nyűg.
A víg mosoly torz vigyorra változik.
Itthon a földművest már megtörték.
Még nevén a föld, de cseléd sajátjában.
Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs
A Nagykövet cselt vet, összeesküvést sző.
Korábbi ellenfelek összefognak, rést vágnak a kerítésen.
Meglazítják a medvebocs láncát,
A kétfarkú oroszlán ketrecének láncát is. Nem hálásak.
A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.
Harsona jelzi a szabadság kezdetét.
A szürke marhát napos legelőre engedik.
A csorda megszédül a szabadságtól. A barmok egymást öklelik
A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit
A Jóindulatú Beteg kerül az élre. Mások intézkednek.
A földművestől elveszik örökét, és dobra verik
A senkiháziak vérszemet kapnak. Bitangok tékozolják a fényt.
Gyülekeznek a dögmadarak.
A nagy tengert átrepüli a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly.
Megérkezik a Kánya is- osztozkodni.
Megint terelgetik a népet. Hiteket erőltetnek.
Szaporodnak a pénzért fennhangon imádkozók.
Boldogasszonyunkat elfeledik, buta lúddá tekerítik
Jaj pedig, ha Istenünk Asszonyi-fele elfordul tőlünk, vagy mink őtőle!
A galambnak álcázott Karvaly, és a Kánya,
Égig érő fára segítik a Kiskanászt. Szívében király, álmaiban császár.
Szépen szól rondán cselekszik. Zsákja feneketlen.
Letaszítják- újra mászik!
A döglött sárkény kutyái új gazdát találnak!
Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll.
Az ő ingével- gatyájával tömítik a rést.
Messze jutnak a parttól, már nem tud kiszállni
A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra.
Paprikajancsiból csinál vezért
A nemzet tűri. Nem látja meg rajta a rángató madzagokat.
A csellel hatalomra segített Paprikajancsi pofátlanul önkényeskedik.
Buzerálja a népet. Nyegle és buta.
A kiskanász malmára hajtja a vizet
Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.
Nemes lovag- ősök fehér liliomán tipródik a nemzet.
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki- ki rántja lefelé a másikat- az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!
A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!
A rátarti úr napszámért kunyerál. Már mindent elkótyavetyéltek.
Csak alantas szolgálatok maradnak, égbekiáltó árulások.
Lesznek, kik alattomos ellenséggel fújnak egy követ.
Bevezetik a hét tevét, hogy innen köpködhessen lángot, a bikát nyergelő asszonyra
Ebből viszály támad benn is, kinn is.
A Kost Áldozó két fia tovább marakodik
A tevék magyar hajcsárai manó bőrét húzzák krisztus képére,
Hogy megtévesszék a népet, és arannyá válthassák a félhold csillogását.
Ők a kost áldozó, tevét nyergelő fiát segítik, más magyarok meg a másikat.
Kettészakad a nemzet, lángra lobban az ország. A lángot vér oltja.
Magyar magyart gyilkol, de a bika hátáról is ide lőnek a hét teve miatt.
A nép fele elpusztul
A szomszédok megmozdulnak, de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.
A megszeppent maradék Ukkó-t híjja, a Boldogasszony-t.
A haragosok megbocsátanak egymásnak, az irigy örül más szerencséjének
A rátarti nem rázza a rongyot, a közönyös siet segíteni.
Ekkor a Magyarok Istene őrül állítja a zenélő sivatagok tigrisét,
És becsületes alkuval visszakerül, ami vissszajár.
Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé
YOTENGRIT, az Ős-Tengerek Istene nevében.
A Jó Szomszédság Törvénye győzedelmeskedik.
A nyirkai jóslat elolvasható Máté Imre Yotengrit című kétkötetes művében, amelybe a Rábaközi táltoshagyományokat gyűjtötte össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Komment: